3 nap Athénban - Útiterv és hasznos tippek a város felfedezéséhez

Mivel a legutóbbi tartalmak közül a 4 nap Rómában és a 4 nap Isztambulban érdekelt titeket a legjobban, így az athéni utunkról is egy ilyen bejegyzést olvashattok most - pontos, napokra lebontott útitervvel, véleménnyel és persze sok-sok hasznos tanáccsal.

Mit érdemes tudni, ha Athénba utazol?

Kezdeném is azzal, hogy megosztok veletek néhány praktikus tanácsot, illetve azokat a tapasztalatainkat, amelyekre már az utazás előtt szert tettünk.

Athéni útikönyv? Felejtsd el!

Az első ilyen, hogy mi az utazásainkhoz meg szoktuk venni a vonatkozó útikönyvet. Igen, tudom, hogy a neten rengeteg infót találhatunk minden desztinációról, nálunk ez mégis hagyomány. Leginkább a Marco Polo sorozatot szeretjük, mert ebben akadnak kész túratervek, étteremajánlók és hasonló praktikus infók is. Nos, Athén esetében hiába kerestünk, nem találtunk útikönyvet. Se Marco Polosat, se másmilyent. Maradt tehát a könyvtár, de hiszitek vagy sem, ott is csak második nekifutásra sikerült beszereznem egy példányt - ráadásul nem is túl frisset, egy 2018-as kiadást. De sehol a világon nem találtam mást, így be kellett érnünk ezzel. A Libriben egyébként azt az infót kaptam, hogy valószínűleg a jelenség oka az, hogy a régebbi változatokban már sok információ elavult (pl. a covid alatt bezártak az ajánlott éttermek stb.) és most készülhet az új, friss változat. Panaszra viszont így sem volt okunk, mert a Berlitz Athén barangolójában a legtöbb infó megállta a helyét 2025-ben is.

Kerüld Omónia környékét

A másik fontos infó, amit már az utazásunk előtt tudtunk, hogy az Omónia környéke nem túl biztonságos. Ez a szálláskereséskor is egy fontos infó, tehát már itt az elején leírom. Mi azt olvastuk, hogy bár ez a városnegyed kifejezetten jó helyen fekszik, közel minden látnivalóhoz, tele van kétes elemekkel (drogosokkal, prostituáltakkal, hajléktalanokkal), így jobb, ha nem mászkál a gyanútlan turista arrafelé főleg sötétedés után. Ezt pedig mi is megerősíthetjük, később lesz is egy kis beszámoló erről.

Szállásválasztás

Szóval, ahogy az előbb írtam, bármennyire is kecsegtetőek az Omónia negyed szállodáinak árai, inkább másfelé keresgéljetek. Mi mindig megnézzük a booking.com értékeléseit a kiszemelt szállásról és azt kell mondjam, hogy Athén esetében rengeteg negatív véleményt olvastunk. Annyit, hogy már-már azt hittük, sosem találunk normális szállodát. Szerintem még egyetlen utazásunknál sem keresgéltünk ilyen sokat. Az egyik rossz helyen volt, a másiknál ágyi poloskákról panaszkodtak az vendégek, a harmadiknál arra, hogy idegenek jártak a szobájukba, a negyediknél csak szimplán benyúltak az ablakon… Az, hogy állítólag minden szállás zajos és rossz a hangszigetelés, csak legapróbb problémának számított. Szóval Athén esetében szerintem fokozottan érdemes odafigyelni a szállásválasztásra. 

Mi végül a The Artist Athens mellett tettük le a voksunkat, amivel nagyon elégedettek voltunk. Bár a hotel egy elég kopár utcáról nyílt a környék nem is lehetett volna ennél ideálisabb, hiszen csak pár lépést kellett megtennünk és máris az élet sűrűjében találtuk magunkat. A környező utcák tömve voltak éttermekkel, bárokkal, kávézókkal, ráadásul minden nevezetesség sétatávolságra volt tőle - mondjuk mi nagy sétálók vagyunk, ez igaz.
A megérkezésünkkor egy finom limonádéval fogadtak minket, a személyzet nagyon kedvesen viselkedett, a szobánk ablakából pedig egy görögkatolikus templomot és a hegy tetején csücsülő Akropoliszt láthattuk. 
Talán két negatívumot tudok mondani a hotelről: az egyik, hogy egy étterem található mellette, ezért este be kellett csuknunk az ablakot (légkondi volt, tehát ezt sem éltük meg katasztrófának), illetve hogy a második nap, amikor visszatérünk a városnézésből, enyhe csatornaszag fogadott minket, de ez, ahogyan olvastam, egyetemes probléma Athénban. Illetve még egy dolog: sajnos itt sem ismerték a Szavót… ám ez is egy olyan dolog, ami nekem szinte az összes szálloda fürdőjében szemet szúr. Nem mondom, hogy penészes volt a zuhanykabin, de azért a sarkokba egy-két fújás jól jött volna...
Egyébként tényleg nem lehetett okunk panaszra - a szoba tiszta volt, a reggeli finom és friss (igaz kávét ne itt igyatok!), a tetőterasz a rooftop bárral pedig nagyon hangulatos (erről majd lentebb írok még). Néhány éjszakára szerintünk tökéletes szállás, remek és biztonságos lokációval.

3 napos útiterv Athénba

Az utóbbi években nagyon felkészülten indulunk neki az utazásainknak. Nem csupán az aktuális útikönyvet nézzük át tüzetesen és a netről informálódunk, de pontosan, napra lebontva meg is tervezzük, hogy mi mindent szeretnénk megnézni egy-egy városban. Ez kifejezetten praktikus, ha mondjuk csak rövid időre látogatunk el valahova, mint ahogyan most Anthénba. Mi egy applikációt is használni szoktunk ehhez, ami nagyon praktikus szerintünk, ez a wanderlog.com.

1.nap:

• Utazás - Érkezés Athénba

• Hotel - csomagok lerakva

• Avli étterem

• Psiri, Plaka, Monastiraki és Anafiotika negyedek felfedezése

• Fórum és Agora (kívülről)

2. nap:

• Akropolisz

• Séta a Plaka és Anafiotika negyedben ismét

• Nimfák dombja

• Pnyx

• Philopappos-emlékmű

3. nap:

• Görög Agora

• Hadrianus Könyvtár (kívülről)

• Halpiac

• Omónia tér

• Nemzeti kert

• Hadrianus diadalíve

• Zappeion (kívülről)

• Panathinaiko Stadion (kívülről)

• Zeusz temploma (kívülről)

• Lycabettus-hegy

4. nap:

• Hazautazás (kora reggel indult a gép, így itt már nem terveztünk programot)
  
  

Az eredeti terveink nem egészen így festettek, viszont a repülőgépünk majdnem 4 órás csúszással indult Budapestről, ezért jóval később értünk Athénba, mint ahogyan azt vártuk... szóval kénytelenek voltunk újratervezni a dolgokat. 13 órakor landoltunk és nagyjából 15 órára értünk taxival a hotelba. Ott bejelentkeztünk, lecuccoltunk és már indultunk is tovább, mert mindketten farkas éhesek voltunk. A városlátogatást tehát több óra késéssel kezdtük, de szerencsére Athén fontosabb látnivalói elég közel találhatóak egymáshoz, így nagyjából azért sikerült teljesítenünk a tervet, kis módosítással. 

Persze akadt olyan látványosság - több is -, amit csak kívülről vettünk szemügyre, de ez a legtöbb esetben nem annyira az idő szűkössége miatt történt, inkább azért, mert nem tartottuk elég érdekesnek. Ilyen volt például a római Fórum, amit nem tártak fel olyan szépen, mint a görög Agórát. A Panathinaiko Stadionnál és a Zeusz templománál pedig semmi olyat nem láttunk, amiről úgy véltük, “belülről” érdekesebb, mint kívülről - ráadásul az utóbbi teljesen fel is volt épp állványozva. A múzeumlátogatásokat is kihagytuk, mert ahhoz tényleg kevésnek éreztük ezt a szűk 3 napot. Persze az, hogy ki mit tart érdekesnek és kihagyhatatlan látnivalónak egy városnézésnél, teljesen egyéni.
Mi most fontosabbnak éreztük a kis szűk utcákat akár többször is bejárni és rákapcsolódni a Plaka és az Anafiotika negyed hangulatára, mint beltéri múzeumokat felfedezni, de ti döntsetek úgy, ahogy nektek a legjobb. 

Általános infók az athéni kirándulásokhoz

• Először is, nem állítom, hogy 3 nap alatt teljesen be lehet járni a várost, ám mivel a fontosabb nevezetességek mondhatni csokorba vannak szedve, így egy nap alatt is rengeteg élményt gyűjthet a kíváncsi turista. Viszont mindenképpen érdemes előre eltervezni, hogy mi az, amit feltétlenül szeretnétek megnézni, mert Athénban gyorsan rohan az idő.
  
  
• Mi a 3 nap alatt egyszer sem szálltunk fel semmilyen közlekedési eszközre, csak és kizárólag gyalog jártuk be Athén belvárosát, igaz általában napi 17-20 km-et sétáltunk. Nekünk ez teljesen vállalható volt, viszont aki kicsit kényelmesebb, az mehet taxival, tömegközlekedéssel vagy hop-on hop-off busszal is. (Mi ezeket nem vettük igénybe, ezért információt nem tudok mondani itt most egyikről sem.)
  Én a sétát ajánlom, mert így szuperül be lehet járni a kis utcákat és a város részévé válni, ahogy egyik látványosságtól átgyaloglunk a másikig. Közben persze le lehet ülni egy kávéra, aperolra vagy egy mártogatósra is, hogy még inkább átérezzük Athén hangulatát. 

• A kirándulásokhoz érdemes valamilyen segítséget is igénybe venni, hiszen sokkal jobb úgy végigjárni Athén főbb nevezetességeit, ha néhány érdekes információt is kapunk róluk, mintha csak úgy lézengünk körülöttük. Ez a segítség lehet egy idegenvezető - mi találkoztunk magyar csoporttal, így biztosan van lehetőség magyar vezetésre is -, de lehet útikönyv vagy éppen letölthető audioguide is, sőt akár a chat GPT-t is megkérdezhetitek, hogy mit tud egy-egy látnivalóról. Mi az utóbbi három lehetőség mindegyikével éltünk és nem bántuk meg. 

 TIPP 1: Az audioguidok közül ezt töltöttük le: https://pocketguideapp.com/
TIPP 2: Útikönyvből - ahogyan fentebb már említettem - Berlitz-féle 2018-as kiadású Athén könyvét vittük magunkkal, mivel mást nem is találtam.

• Az athéni emberekkel kapcsolatban nagyon jó benyomásokat szereztünk. Általában rendkívül kedvesen viszonyultak hozzánk és nem csupán a kávézókba, éttermekben. Az idősebb generációból több helyivel is beszélgettünk és mindegyik meglepően sokat tudott Magyarországról, Budapestről. Az éttermekben szintén kifejezetten barátkozósak a pincérek - kezet fognak a férfiakkal, meglapogatják őket -, ami néha azért zavarba ejtő, meg biztosan a marketing stratégia része is. 
  
  
• A hivatalos álláspont szerint Athénban a csapvíz iható. Mi mégis inkább palackozott vizet választottuk, ugyanakkor fogmosáshoz, gyümölcsmosáshoz sima csapvizet használtunk és jégkockát is fogyasztottunk. (Gergő néhányszor ivott csapvizet is és semmi baja nem lett.)
  
  
•  Athénban rengeteg a macska! De tényleg rengeteg! Az utcán, a látványosságoknál és az éttermekben is lépten-nyomon beléjük botlik az ember… Ehhez nem is fűznék hozzá semmit, mert valaki szereti ezt, más meg kevésbé. A lényeg, hogy tudjatok róla.
  
  

• Athén hangulata igazán egyedi. Bennem egy nagyon kétarcú benyomást hagyott. Egyrészt ott van a rengeteg történelmi helyszín, történelmi emlék és az a különleges hangulat, ami emiatt körüllengi a várost. Másrészt Athénnak azért van egy nagyon megroggyant légköre is, hiszen rengeteg a lepusztult ház, romos utca, minden tele van graffitikkel, sok esetben még a templomok falai is… ami azért nem túl szép. Mindezeken túl pedig a belvárosban egymást érik a hangulatos, kiülős, virágokkal, lampionokkal, fényekkel díszített éttermek és kávézók, amelyek megint egészen más oldalát mutatják a városnak. Athén tehát semmiképpen sem egy steril, mesterkélt helyszín - nagyon életszagú, nagyon eleven, nagyon valós és nagyon ellentmondásos is. De pont ezért szerethető.

Praktikus és hasznos infók Athén látványosságaihoz

Most pedig rá is térnék kicsit részletesebben az athéni látnivalókra - de nem úgy, ahogy elsőre gondolnátok. Nem szeretnék arról írni például, hogy mi is az az Akropolisz vagy hogy mikor épült ez vagy az a templom. A lexikális infókat megtaláljátok máshol is - akár útikönyvekben, akár a neten. Én itt inkább a saját benyomásaimat szeretném megosztani veletek, illetve azt, hogy mire érdemes figyelnetek egy-egy látványossággal kapcsolatban.

Tippek, tanácsok az Akropolisz meglátogatásához

Kezdeném is a legnagyobb falattal, az Akropolisszal. Valószínűleg mindenki, aki ellátogat Athénba ezt tartja az egyik legfontosabb látványosságnak, amit kötelező megnézni. Ezzel én is egyetértek - ahogyan az a megszámlálhatatlanul sok turista is, akik nap mint nap elözönlik az Akropolisz területét.
Aki nem akar buszos turistacsoportok között botorkálni, annak érdemes néhány tanácsot megfogadnia:

1. Vegyetek előre jegyet online - ezzel ugyanis megspórolhatjátok a sorban állást.
2. Ha délelőttre tervezitek a kirándulást, akkor a jegyet minél korábbra vegyétek (félórás időkapukat adnak meg a belépéshez). Én azt javaslom, hogy már nyitásra legyetek ott, mert ilyenkor még viszonylag kevesebben vannak. Mi 8.30-ra értünk a lenti bejárathoz és már akkor is szállingóztak a buszos turistacsoportok.
3. Ha szeretnétek olyan fényképeket készíteni a Parthenonnál - és a többi, a hegytetőn található épületnél -, amin nincs rajta még száz turista, akkor irány azonnal a csúcs. Ne szöszmötöljetek út közben, ne nézelődjetek, arra rá fogtok érni később is. Útikönyvet lapozgatni, audioguidot hallgatni, elmélázni ezeken a csodás épületeken lehet tömegben is. Fényképezkedni is lehet persze, csak hát akkor valószínű, hogy egy - vagy több - izzadt, kipirosodott “Marika néni” és “Béla bácsi” is ott lesz a képeken.

Parthenon kora reggel és késő délelőtt:

1. Ha nem akartok korán kelni, akkor viszont kora délután érkezzetek az Akropoliszra, olyan 4 óra tájban. Ekkor már levonultak a délelőtti turistacsoportok és még nem jelentek meg a naplementézők. (Mi legalábbis ezt láttuk, amikor a szomszédos Nimfák hegyéről néztük meg 4 óra körül az Akropoliszt)
2. Sportcipőbe menjetek! Igen, nagyon jól néz ki valami csini szandál a képeken, de higgyétek el, vért izzadtok majd, ha abban próbáljátok megmászni az Akropoliszt. Ha nagyon ragaszkodtok a tökéletes outfithez, vigyétek inkább magatokkal a kiszemelt cipőt és odafenn vegyétek át, arra a kis időre, amíg elkészül a vágyott kép.
3. Vigyetek vizet és naptejet. Mindkettő életmentő lesz. 
4. Keressetek jó perspektívát a fotókhoz. Ez mindig nagy igazság és azt jelenti, hogy nem kell ott fotózkodni, ahol mindenki teszi. Lehet, hogy ha 2-3 métert odébb mentek sokkal jobb "hátteret" találtok… vagy ha kicsit más szögből fényképeztek, hirtelen eltűnik minden turista a képről (vagy legalább kisebbek lesznek) 

• Az Akropolisz bejárására jó, ha legalább 2 órát szántok, hiszen rengeteg látnivaló található a területén. A legfontosabbak:
  • Parthenon
  • Dionüszosz Színház
  • Herodes Atticus Odeon 
  • Erekhtheion
  • Propülaia
  • Athéné Nike Temploma

Görög Agora

A másik nagyobb falat az athéni látnivalók között, a görög Agora, amelyre szintén érdemes 1.5-2 órát szánni, mivel itt is sok a látnivaló. Például itt található Héphaisztosz temploma és Attalos Stoája is, hogy csak a legismertebbeket említsem.
Az Agora meglátogatásánál szintén érdemes online megvenni a belépőt. Mi nem így tettünk, mert előző nap azt láttuk, nem áll nagy sor előtte, ám amikor odaértünk azért 10-15 ember várakozott a jegyirodánál és érthetetlen módon alig haladt a sor. Viszont a kerítésre fel volt erősítve egy QR kód, aminek a segítségével a sorban állás közben is meg lehetett venni a jegyet. Ha tehát ti is úgy jártok, mint mi, azaz nem vesztek előre jegyet, de hosszú sor áll a bejáratnál, szerezzétek be gyorsan online a jegyet ott, a helyszínen.

Az Agora egyébként sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint elsőre hittük, persze ehhez az is kellett, hogy igénybe vegyük ne csak az audioguidot, de a chat GPT-t is, ami meglepően sok érdekességet tudott elmondani (szó szerint elmondattuk vele) az Agora épületeiről. 
A legszebb épületek itt Héphaisztosz temploma és Attalos Stoája, de ezek mellett még számos érdekességet találhattok a területen, ha nyitott szemmel jártok.

A Nimfák dombja, Philopappos-domb, Pnyx

Aznap, amikor az Akropoliszt bejártuk a Philopappos-dombot és a Nimfák dombját is megmásztunk, ahonnan egészen más perspektívából csodálhattuk meg a messzi Akropoliszt. Érdekes módon itt alig egy-két lézengő turistával találkoztunk, pedig nemcsak a kilátás volt gyönyörű, de maga a felfelé vezető úton is akadtak érdekességek.

Ráadásul a terep sem mondható túl nehéznek: egy viszonylag könnyed sétával elérhetitek a dombokat, előtte pedig - ha a Tissio negyed felől érkeztek - útba ejthetitek az Agia Marina templomot, a Nemzeti Obszervatóriumot, a Doridis Obszervatóriumot és a Pnyx dombot is. Utóbbi azért fontos, mert itt gyűlt össze a világ egyik legkorábbi (ismert) demokratikus törvényhozó testülete, az athéni ekklesia - történelmi jelentősége ellenére mégsem tolonganak itt az emberek. Egy kicsit pihenni is jó itt, bár árnyék nem sok akad, nekünk mondjuk nem is kellett, mert meglehetősen befelhősödött, mire ide elértünk.

 
Innen tudtok tovább sétálni fel a Philopappos-emlékműig, majd innen leereszkedve még megnézhetitek Socrates börtönét is.
Szerintem ez is nagyon jó kis sétaútvonal, amit érdemes betervezni, ha Athénban jártok.

Psiri, Plaka, Monastiraki és Anafiotika

A városi barangolásaink alatt leginkább ezt a négy negyedet érintettük, hiszen itt található a legtöbb ikonikus, athéni látnivaló. Nekünk mindegyik nagyon tetszett - a Psiri, Plaka és Monastiraki tele van kávézókkal, éttermekkel és hangulatos bárokkal, míg az Anafiotika különleges, egyedi hangulattal rendelkezik a sok kis fehér házikónak és kékre festett ajtónak, ablaknak köszönhetően - amolyan hamisítatlan görög életérzés lengi körül. Mindazonáltal nekem kicsit szomorúnak is tűnt ez utóbbi, mivel több elhagyatott ház, elhanyagolt utca is akad a negyedben, ami az elmúlás érzését keltette bennem. Látszik, hogy jobb napokat is látott azért a környék. Ennek ellenére mindenképpen tegyetek egy sétát a szűk kis utcák között, de arra vigyázzatok, hogy ne zavarjátok az itt élőket.

Anafiotika szomorúbb arca:

 
Anafiotika szép arca:

TIPP 4: Az Anafiotika negyedben sétálva próbáljatok minél tapintatosabbak lenni. Ne hangoskodjatok, ne fotózzatok itt élő embereket és ne leskelődjetek.

Mi belefutottunk egy idős bácsiba, aki teljesen ki volt akadva a turistákra - teljes joggal, hiszen ez az ő élettere, a több száz idegen pedig fényképezgeti a házát és nem tudja úgy kirázni a takaróját a portája előtt, hogy valaki ne bámulna rá a telefonja mögül. A bácsi (78 éves volt) egyébként kifejezetten jól beszélt angolul és nagyon jól ismerte Magyarországot, főleg a magyar zeneszerzőket. Ez egyébként nem csupán rá volt jellemző, több olyan idősebb emberrel váltottunk pár szót, akik meglepő módon sokat tudtak a magyar kultúráról és Budapestről. 

A Kolonaki negyed és a Lycabettus-hegy

A Kolonaki negyedről és a Lycabettus-hegyről (Likavitosz-hegy) azért szeretnék külön írni, mert ez volt az utolsó napunk utolsó állomása. Aznap már megjártuk a görög Agorát, a halpiacot, az Omónia teret, a Nemzeti kertet és kívülről megnéztük a Hadrianus Könyvtárat, Hadrianus diadalívét, a Zappeiont, a Panathinaiko Stadiont és Zeusz templomát is. Utóbbiak - ha őszinte akarok lenni - nem annyira mozgattak meg minket, talán csak Hadrianus Könyvtárát sajnálom, hogy kihagytuk, de arra már tényleg nem maradt időnk. Illetve lett volna időnk, csak mérlegre kellett tennünk, hogy azt nézzük meg tüzetesebben vagy inkább a Kolonaki negyedet és a naplementét a Lycabettus-hegyről… és hát az utóbbi győzött. Amit így utólag igen jó döntésnek tartok, még akkor is, ha a romantikus naplementézés - amit terveztünk - nem egészen úgy alakult, mint vártuk…

De haladjunk sorjában. Az előbbi blokkban ott fejeztem be, hogy mit tapasztaltunk a Psiri, Plaka, Monastiraki és Anafiotika negyedekben. Nos, a Kolonaki mindezek szöges ellentétét mutatta. Ez a negyed nagyon rendezett, modern és elegáns, az utcák, a házak mind-mind nagyon szépek, kellemesek és gondozottak. Itt is több étterem, kávézó található, de sokkal kevésbé bohémek, mint a Psiri vagy a Plaka vendéglátóhelyei - inkább amolyan “puccos” érzetűek. Persze itt is akad kivétel és persze mi pont ezt kerestük, hiszen a nemzetközi hangulat helyett, mi inkább az autentikus felé hajlunk az utazásaink során.

Annak ellenére, hogy ez a negyed sokkal "sterilebbnek" tűnt, mint az eddigiek, rendkívül tetszett nekünk, igaz teljesen másképp, mint a korábban meglátogatott városrészek. Érdemes ide is elsétálni, sőt szerintem szállás tekintetében is szuper lehet, főleg ha valakinek fontos, hogy ne csak a szálloda legyen jó, de a környék is, ahol a hotel elhelyezkedik. 

 
A Kolonaki negyedet egyébként nem terveztük bejárni (nem is jártuk be, csak elkóricáltunk kicsit a környéken), viszont itt található a Lycabettus-hegy ahonnét mindenképpen szerettünk volna megnézni a naplementét. Az egész ugyanis olyan, mintha egy képeskönyvből elevenedne meg néhány lap: a hegyre kaktuszokkal tarkított ösvényen lehet felsétálni, alattunk egyre kisebb a város. Fenn a hegy tetején pedig egy cuki kis kápolna vár (mögötte egy étterem), ahonnan megcsodálhatjuk a lemenő Nap fényében fürdő Athént. Ugye jól hangzik? Na, a valóság teljesen másként alakult. Ugyanis a lehető legrosszabbkor érkeztünk, mivel aznap este ingyenes koncertet rendeztek a hegytetőn. Bár mi viszonylag korán ott voltunk, már akkor rengetegen tolongtak a kápolna környékén (nem is tudtunk képet készíteni róla, mert senkinek nem akartunk belefényképezni az arcába), így lejjebb is ereszkedtünk és a felfelé vezető út mentén ültünk le. Arra azonban álmunkban sem gondoltunk, hogy nagyjából egy óra múlva olyan tömeg özönlik fel a Szent György-kápolnához, hogy mellettünk fog állni a sor. Így több száz emberrel osztottuk meg a naplemente élményét… A látvány egyébként így is szép volt, bár jobb lett volna a kápolna elől nézni, ahogy a Nap lebukik a látóhatáron, a város fényei pedig felvillannak a sötét völgyben. De hát ember tervez...

TIPP 5: Ezzel kapcsolatban még egy infót érdemes tudnotok: a Lycabettus-hegy tetején található kápolnát 3 módon közelíthetitek meg: siklóval, taxival és gyalog. Bár utóbbiról azt olvastuk, hogy kifejezetten embert próbáló, szerintünk egyáltalán nem volt vészes, olyan, mintha a budai várba sétálnátok fel. 

Gasztronómiai Athénban

Szögezzük le, már az elején: mi nagyon bírjuk a görög konyhát. Gergő alig várta, hogy igazi görög gyros és souvlákit ehessen, én pedig dolmára és tengeri herkentyűkre vágytam leginkább. Mivel viszonylag kevés időt töltöttünk Athénban és nem étteremről étteremre jártunk, ezért olyan sok mindent nem tudtunk megkóstolni, mint terveztünk, de így is jó kis körképet kaptunk a görög konyháról és éttermekről.

Az legelső hely például, amit meglátogattunk rögtön az érkezésünk után (a hotelt leszámítva) pont egy étterem volt, méghozzá egy olyan kis kifőzde, amit Gergő nézett ki még otthon. Rengeteg jó véleményt olvasott róla és sok-sok videó is keringett erről a hamisítatlan “hidden gem” helyről. Ráadásul a szállodánktól 1 perc sétára volt, szóval egyértelműen itt kezdtük Athén felfedezését. A hely neve Avli, és szerintünk ez egy olyan ízig-vérig görög kifőzde, amit mindenképpen érdemes próbálni. Egy fura, romos ház udvarán található, és aki nem tudja, mit keres, simán elmegy mellette, mivel egy falrésen át lehet bejutn. Semmiféle tábla, cégér nem jelzi a helyet az utcán - tényleg igazi rejtett kincs… Ráadásul nem valami puccos étterem, hanem a szó szoros értelmében véve kifőzde, ahol elég háziasra vették a figurát, mint az enteriőr, mind a tálalás, mind az ételek terén. Nekünk kifejezetten tetszett - főleg a saganáki ízlett, ami egyfajta rántott sajt, de köze sincs az itthoni típushoz -, tökéletes kezdésnek bizonyult. 

 
Persze nem ez volt az egyetlen hely, ahova beültünk enni-inni. A sétáink során hol itt, hol ott pihentünk meg és ettünk pár falatot. Így a 3 nap alatt kipróbáltuk az igazi görög gyrost, a dolmát, a souvlakit és megkóstoltuk a különféle kencéket és csipegetős tálakat is. A hotelünk tetején pedig volt egy szuper rooftop bár, ami nemcsak nagyon hangulatosnak bizonyult, de mind a koktéljai, mind pedig az ételei isteniek voltak. Az egyik este itt egy fúziós marhanyelves taccot rendeltem (nem éppen autentikus görög étel, de ki kellett próbálnom), amire nem is találok szavakat.
A nagy seafood lakoma viszont elmaradt, amit eléggé sajnáltam is, de ez van, ennyi belefért. Azért nem maradtam teljesen tengeri herkentyű nélkül, ugyanis az utolsó este egy zseniális oktopuszsalátával zártam az athéni gasztrokalandozásunkat, ami méltó módin zárta le az athéni gasztrokalandjainkat - egyszerűen fantasztikus volt ízre, állagra és látványra is. 

Amiről még mindenképpen írni szeretnék gasztonómiai vonalon, az a kávé! A tanácsom pedig ezzel kapcsolatban az, hogy ne igyatok kávét a szállodában. Legalábbis olyat ne, amit a reggelihez adnak! Ez nálunk “görök coffe” és “long coffe” néven szerepelt az étlapon… hát… egyik sem egy presszó vagy egy cappuccino… A görög kávé nagyon hasonlít a török kávéra, ennek az alján is ott van a zacc, de valahogy van egy fura mellékíze. A long coffe, pedig majdnem olyan, mint a mi hosszú kávénk, de mégsem… ráadásul nem adnak hozzá tejet, szóval nekünk nem lett a kedvencünk. Az első reggelinél mindkettőt kipróbáltuk, másnap viszont inkább teát ittunk már - az ízlett mindkettőnknek.
Az athéni kávézókban viszont simán tudtok kérni bármilyen kávét, mi is mindig így kávéztunk, ti is kövessétek a példánkat.

Jaj, és el ne felejtsem! A görögök nemzeti itala az oúzo, ami egy ánizsos égetett szesz. Mi ezt egy úgynevezett ouzeríben szerettük volna kipróbálni, amiről az útikönyvünkben olvastunk, de egyetlen ilyen vendéglátóegységgel sem találkoztunk, tehát nem tudtuk megnézni, mi a különbség ez és a többi étterem, bár között. Végül az egyik este leültünk koktélozni és ott kértünk ki egy oúzót, amit meglehetősen nagy adagban mértek: nekünk 2 dl-et hoztak ki…
Az oúzot egyébként jégre töltik rá és ahogyan elegyedik a vízzel opálossá, tejszerűvé válik. Számomra pont olyan volt, mint a török raki. Egy kiadós vacsora után jól tud esni, hogy ne forgolódjunk egész éjjel.

Öltözködés az athéni kirándulásokhoz

Szerintem két dolog fontos az öltözködésnél, ha városlátogatásról van szó. Az egyik, a kényelem, hiszen csak akkor lehet egész nap nevezetességeket nézegetni, ha komfortosan érzi magát az ember - nem szúr, nem nyom, nem vág sehol az öltözet. A másik, hogy feleljen meg a célnak. Ezzel azt akarom mondani, hogy aki például szeret csinosan kinézni a fényképeken, az egészen másképp fog felöltözni, mint akit ez egyáltalán nem érdekel. Meg persze az sem mindegy, hogy valaki úgy néz várost, hogy taxival elmegy a nevezetességekhez, ott kattint 10 képet, majd taxival megy tovább avagy egész nap gyalogosan járja be a várost és itt-ott készít néhány jó képet. Ez is a “célnak való megfelelés”.

Mi Gergővel egyfajta középutat képviselünk szerintem. A városlátogatásoknál mindig rengeteget sétálunk, igyekszünk bejárni és teljesen átérezni a kiszemelt várost (városrészt), ugyanakkor nem vagyunk azok a túrabakancsos típusok sem. 
Én például tüllszoknyában és sportcipőben vágtam neki az Akropolisznak (meg a Nimfák dombjának is) és teljesen élhető választásnak bizonyult ez a szett. A szoknya nem csupán jól mutatott a fotókon, de kellemesen átfújt rajta a lengedező szél, pont olyan hosszú volt, hogy nem zavart a “mászásban”, a sportcipő pedig extra kényelmet biztosított.

 
Egyébként Athénban nem tapasztaltam semmilyen öltözködési szabályt. Itt sehol nem kellett ügyelni arra, hogy például ne legyen kint a váll vagy a térd - mint mondjuk Rómában a Szent Péter Bazilika esetén vagy Isztambulban. A templomokban azért én terítettem a vállamra egy farmerkabátot, mert azért mégis…, de láthatóan ez csak nekem jutott eszembe, a többi turistának nem igazán.
Talán amire érdemes még odafigyelni, hogy tavasszal - és valószínűleg ősszel is - jó, ha rétegesen öltözködtök, mert bár napközben kifejezetten meleg az idő, este azért hűvös tud lenni - nekem legalábbis mindig kellett egy kis kabátka már a vacsoránál (május elején).

Közbiztonság Athénban

Sokat olvasgattunk Athénról, mielőtt útra keltünk és bevallom, kissé elszontyolodtam, amikor az utazók arról számoltak be, hogy a város közbiztonsága azért hagy némi kívánnivalóm maga után. Több úti leírásban is figyelmeztették a leendő látogatókat, hogy vigyázzanak az értékeikre, mert nem ritka a zsebtolvajlás és a lopás. Sőt, csoportos rablásról is olvastam…
Nos, annak ellenére, hogy eléggé aggódtam a biztonságunkért a fentiek miatt, az Athénban töltött napjaink alatt egyetlen rossz élményben vagy atrocitásban sem volt részünk. Nem zsebeltek ki, nem jöttek oda hozzánk gyanús alakok és egyáltalán nem éreztük magunkat semmilyen szempontból veszélyben, még este sem - igaz mi metróra és buszra sem szálltunk fel, csak sétáltunk az utcán..
Egy fura alakkal találkoztunk csupán, aki amolyan hajléktalannak tűnt és elég valószínű, hogy nem is volt teljesen magánál… na, amikor ő jött velünk szembe, azért kicsit megijedtem, de simán elkacsázott mellettünk. Pont.

Omónia

És ha már a közbiztonságot említettem, akkor nem mehetek el szó nélkül Athén egyik legrosszabb hírű negyede mellett sem. És ezt nem csupán átvitt értelemben írom. Mert ha már Athénban jártunk, akkor bizony a saját szemünkkel kellett megnéznünk, hogy az Omónia tér valóban olyan lecsúszott-e, mint ahogyan mondják. Persze nem mentünk beljebb a negyedbe, csak elgyalogoltunk a térig és körbesétáltuk, ott viszont valóban azt tapasztaltuk, hogy rengeteg a hajléktalan és a fura fazon, pedig fényes nappal jártunk arra. Úgyhogy csak megerősíteni tudom az előttem szólókat és írókat: inkább ne nagyon mászkáljatok arrafelé.

Érdemes-e Athénba utazni?

Arra a kérdésre, hogy érdemes-e Athénba utazni pár napra a válaszom mindenképpen egy határozott IGEN! Bár a neten sok elmarasztaló véleményt lehet olvasni a görög fővárosról - és ezek alapján kicsit én magam is elbizonytalanodtam, amikor elkezdtük tervezni az utazást és utánaolvastunk a városnak - mi semmiféle negatívumot nem tapasztaltunk a kiruccanásunk során. Se a szállással, se az emberekkel, se a várossal kapcsolatban.
Az pedig teljes mértékben elvitathatatlan, hogy Athén maga az élő történelem, ahol rengeteg érdekes és izgalmas helyszínt meglátogathatunk.
Mindezek mellett pedig Görögország fővárosa rendkívül sokszínű: néhol vintage, néhol modern, néhol nyugalmas, néhol kifejezetten pezsgő, tele kultúrával és bulival egyaránt. Éppen ezért, ember legyen a talpán, aki itt nem talál magának olyan negyedet vagy olyan programot, ami igazán közel áll a szívéhez.

Remélem, hogy ez a “kis” beszámoló minden olyan lényeges pontot érintett, ami kérdéses lehet egy athéni út során. Ha maradtak még benned kételyek, megtalálsz az Instagramon, ahol az athéni képek alatt nyugodtan kérdezhetsz tőlem.

Legközelebb is tarts velem - Come With Me!